2012. szept. 23.

Közös ebéd után nekiláttam az óráim átnézésének és próbáltam összeállítani az órarendem.

5-re hivatalosak voltunk az olasz lányokhoz, hogy megkóstoljuk az igazi olasz nápolyi kávét, mivel szerintük az itteni kávé víz. Valóban. Meglehetősen ízletesre sikerült a kóstoló. Ismét összegyűltünk és jól éreztük magunkat. Sütiztünk, beszélgettünk és énekeltünk, na meg röhögtünk egymás régi képein. J

Ismét elhangzott egy-két mondat Somától, ami igaz és elgondolkodtató. Fél évet fogunk együtt tölteni. Valószínűleg örökre barátok maradunk ilyen vagy olyan minőségben és az Erasmus soha nem fog befejeződni. Már most azt tervezzük, hogy mikor megyünk egymáshoz és, hogy muszáj meglátogatnunk egymást. Remélem, hogy sikerül minél több helyre eljutnom, eljutnunk. J

Este együtt vacsoráztam Margheritával és Federicával. Nagyon sokat és jót beszélgettünk és mielőtt tettünk volna egy kört a városban megkaptam, hogy jó velem beszélgetni és szeretnek is, mert nagyon sok érdekességet osztok meg velük. Ez persze nagyon jól esett és mindjárt közelebb hozott minket egymáshoz. A séta alatt még inkább belemerültünk egymás életébe. Érdekes dolgokat tudtunk meg egymásról, amiért hálás vagyok, hisz az ember nem mindenkivel oszt meg mindent, de nagyon úgy tűnik, hogy ők olyanok, akikkel lehet ilyenekről beszélni, mert éltek meg nagy érzelmekkel járó dolgokat, amik magas EQ-val látják el az embereket.