2012. szept. 02.

Fantasztikus vasárnap mondhatom…

A nap első felét csak tőmondatokban kívánom kommentálni, kissé ideges voltam…

Kelés: reggel 4

Indulás a lakásból: 5 óra

Taxit fogni a buszmegállóig: 7 euró

Kiérkezés a buszmegállóba: 5:45

A betervezett busz indulása: 7:00

Várakozás, hogy kinyisson a jegypénztár: 5:45 – 6:30

Jegypénztár: „Délelőtt 10 óráig nincs egy busz sem Madridba, mind tele van.”

AGYVÉRZÉS!

Várakozás a tényleges busz indulásáig: 6:30 – 10:00 (a fém padon, 40 kiló bőrönddel, nem kissé fáradtan…)

Utazás Granadából Madridba: 10:00 – 15:00 (fél óra pihenővel, közben írtam egy verset Andalúziáról spanyolul)

Utazás Madridból Toledóba (kocsival már, mert a barátaim kijöttek értem J): 15:30 – 16:30

Na és innentől lenyugodtak a kedélyek. Miután megérkeztünk Toledóba és lepakoltam a dolgaimat elmentünk Juanjoval (a toledói barátom a 2 évvel ezelőtti consuegrai néptánccsoportból, akiknek a Gyöngy Nemzetközi Folklórfesztiválon tolmácsoltam) egyet medencézni a városba. Nem voltam túl jól, fáradt is voltam meg a gyomrom sem volt épp tippon, meg persze a víz is hideg volt így estefelé, úgyhogy hamar visszamentünk a lakásba. Én ledőltem egyet aludni, amíg nem jönnek a vacsoravendégek.

A vacsorát Juanjo barátaival töltöttük. Itt volt Pedro, akit az egyetem óta ismer Juanjo, Joel, aki Pedro párja és Oliver, akit szintén, legalább 14 éve ismer Juanjo. Később befutott Maite is, aki, csak úgy, mint a többiek, az erős maghoz tartozik a baráti társaságban.

Nem igazán tudtam, hogy milyen vacsorára számítsak. Azt hiszem, hogy Joel alkotása minden várakozásomat felülmúlta. Kuba ételt készített, ráadásul olyat, amit általában vasárnap vagy ünnepeken esznek. Nagyon megtisztelve éreztem magam. Egyrészt, hogy a körükbe fogadtak, másrészt, hogy Joel, a saját kubai gyökereiből mutatott nekem valamit, ami nem épp kicsit tetszett. A menü sült banáncsipsz, feketebabos rizs, citromos krumpli és sült pulykacomb volt. Isteni finom volt. Először hüledezve néztem, hogy Jézusom, ennek milyen íze lesz és imádkoztam, hogy finom legyen, és ne kelljen megbántanom őket azzal, hogy válogatós vagyok. A banánnak sültkrumpli íze volt a többi ételnek meg különleges, jellegzetesen egzotikus karibi íz kavalkádja. A desszertet Juanjo szervírozta, citrom mousse karamellel. Ez még az én édes számnak is sok(k) volt. J

Az estét a kanapén folytattuk, mégpedig régi party-fotókat nézegetve. Hát mit ne mondjak, sok minden változott a képek óta, de irtózatosan jót nevettünk némelyik fantasztikus darabon, főleg a farsangi képeken. J