2012. aug. 30.

A csütörtöki napot egy hatalmas sikerrel kezdtük. Ami megmaradt az előző napi Somlói galuskából, azt bevittük az iskolába és felajánlottuk a köz javára. Azt hiszem bezsebeltük a legnagyobb sikert. Mindenkinek nagyon ízlett és Viki büszkén fogadhatta az elismerő szavakat. J

Délután jött a koronázási ceremónia. Miért mondom ezt. Egyszerű. Mert elmentünk és körbejártuk az Alhambra és a Generalife mesés helyeit. A mai napig tátott szájjal nézem a képeket és annak ellenére, hogy dolgoztam már az épülettel és a történetével úgy hatott, mintha életemben nem láttam volna. Minden egyes Internetről és könyvből ismert képen látott helyet megtaláltam, összeraktam a képet és már nem csak szétszórtan, hanem egyben, történettel együtt voltak a fejemben. Folytathatnám a leírást a végtelenségig, mert lélegzetelállító az, amit az évek alatt ott elkészítettek, megálmodtak. Csak hálásak lehetünk a katolikus királyoknak, hogy nem rombolták le az építményt és ezért fennmaradhatott nekünk. Ha nem lenne az Alhambra, Granada nem lenne semmi. És ezt nem én, hanem a helyiek mondják. Visszatérve a szépségre. A képek magukért beszélnek, de az az igazi, ha valaki élőben látja mindazt a mesét, ami ott megelevenedik. Pont ezért, csak pár érdekes pontot, történetet osztanék meg veletek. Először is egy adat, ami meglepett. Minimum 2000 ember lakta ezt a csodás épületegyüttest. Természetes, hogy a 3 rész közül a legrégebbi Alcazaba nevezetű részt a katonák lakták. A nazarí palotákban a nemesi családok és a szultán székeltek, míg a Generalifében csak a szultán és családja tartózkodhatott a nyári szezonban. Érdekesség, hogy a katonai erődöt és a többi részt egy szurdok választotta el addig, amíg a katolikus királyok azt be nem fedték. És milyen jól tették, hiszen annak idején Manuel de Falla és Federico García Lorca ezen a téren rendezték meg, a mára már hagyománnyá vált flamenco fesztivált. Köszönet érte! A helynek számtalan története és szép terme van. A legszebb kétség kívül az Oroszlános udvar, ami ugyan nagy részben repró, mivel jelenleg restaurálják a szobrokat, de hűen ábrázolja azt a gyönyört, amit ott bent megélhettek. Itt található egy másik érdekesség is. Eddig nem vettem észre egyik képen sem, de az idegenvezetőnk, Esperanza, a nyelviskolás tanárunk felhívta rá a figyelmet. Az udvar pavilonjait tartó oszlopok oszlopfője és oszlopteste között kis fekete lemezek vannak. ezek ólomkorongok, amiket az arab építészek ezért tettek oda, mert Granadában sok a földmozgás és ezzel biztosították a kilengés miatti esetleges deformáció lehetetlenségét. Másik érdekesség, hogy az épületekhez több kapun lehetett bejutni, ám mindegyik kapu nehezített volt. Soha nem egyenesen vezetett be az út, hanem minimum egy kanyarral. A másik, hogy a kapuk duplák voltak és a kettő között ülőhelyek voltak a falakba vájva, hogy a várakozó katonák oda rejtőzzenek el, és támadjanak koncentráltak az ellenségre. Ezekre a védekezésekre nem kellett ügyelni Granada átvételekor. A katolikus királyok békés megegyezés alapján jutottak hozzá a városhoz az akkor uralkodó Boabdil szultántól. Ugyan ebben az időben járt a királyokat, pénzt kérve, Kolumbusz Kristóf, akin végül Kasztíliai Izabella könyörült meg és nem sokkal az Alhambra bevétele után ott fogadta az utazót és írattatta alá vele a finanszírozási szerződést. Még egy fontosnak tartott dolog, hogy V. Károly palotája nem készült el addig, amíg a király élt, így kénytelen volt egyes palotákat átalakítani, lerombolni és helyükre a saját ízlése szerinti épületeket felhúzatni. Ez egyrészt a nagyon szélsőséges arab-katolikus fúziót okozott, másrészt pedig királyi székhelyet alakított a palotakomplexumból, ami lehetetlenné tette azt, hogy ezeket a csodás épületeket végérvényesen eltöröljék a föld színéről. Az egész pompa mellett, talán a legérdekesebb rész a középső kis város. Ez egy olyan része a helynek, ami nem tűnik odatartozónak, sőt, egy város a városban. Én azt hittem, hogy ez az egész egy nagy palota és kész, hogy nincsenek benne ilyen típusú lakóházak. Kellemeset csalódtam. nem csak egy egyszerű kirakat volt, az utolsó szultántól, aki Európában uralkodott, hanem valóban egy reális élettér az akkori kor emberének.

Lényeg a lényeg, lenyűgöző és megismételhetetlen dolog, amit folyamatosan restaurálnak és restauráljanak is, mert nagy kár lenne, ha egy ekkora dolgot az enyészetre hagynánk.