2012. szeptember 9., vasárnap


2012. szept. 04.

Kedd a vidék szépségeié volt. Reggeli után felmentünk a consuegrai hegyre, hogy megnézzük a szálmalmokat, amit csaknem egy éve láttam először és a várat, amit akkor kimaradt a látogatásomból. Az erődítmény falairól az egész vidékek belátni, nem csoda, hogy stratégiailag fontos helynek számított és a franciák, miután ki kellett vonulniuk az országból, szinte porig égették a helyet. Folyamatosan restaurálnak, de sajnos a munka lassan halad, mert ide is elért a krízis és a megszorítás. Van néhány terem, ami szépen fel van újítva és be van bútorozva, illetőleg a konyhakert is rendbe van téve, hiszen itt rendezik meg minden évben a Castilla-La Manchai Várjátékokat. Minden augusztusban megtelik a város és embertömegeket vonzanak a különféle korhű előadások és a spontán színház a vár számos termében. Sajnos nekem még nem volt lehetőségem megnézni, de talán a következőn már én is itt leszek.
Miután megnéztük a várat lementünk a városba és körbejártuk a régi épületeket, az elhagyott palotákat és a város védőszentjének templomát. Ezen a helyen található az egyetlen olyan krisztusszobor, aminek nincs, egy száll szakálla se.
A délutánt a családi házban töltöttük. Lángost sütöttem nekik, ami mindenkinek ízlett. Kicsit küzdelmes volt a megvalósítás, de hála Istennek, sikerült.
Este elmentünk Rosihoz. Juanjo gyermekkora óta ismeri. Ő egy nagyon érdekes ember, akiről már sokat hallottam, de nem tudtam elképzelni, hogy milyen is igazából. A története egyedi. Gyermekkorában olyan olajt használtak a főzéshez, ami téves eljárás során úgy került a polcokra, hogy emberi fogyasztásra nem volt alkalmas. Gyakorlatilag fáradt olaj volt. Ennek olyan hatása lett, ami az egész életét megpecsételte. A testvére belehalt a tévedésbe, Rosi életben maradt, de speciális cipő nélkül nem tud járni és az ujjai ökölbe szorítva rögzültek. Mindezek ellenére nagyon jól érzi magát és gyönyörű képeket fest. Az ecsethasználata nagyon kidolgozott és részlet gazdag. A képei többségére azt hittem, hogy fotók. Miközben megmutatta a munkáit, megtetszett az egyik kép egy sáfrányról és nekem adta. Remélem, hogy méltó helyen fog majd díszelegni a lakásomban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése