2012. szept. 07.

Pénteken fellépése volt a néptánccsoportnak, akiket a tavalyi évben kísértem a Gyöngy Fesztiválon. Lementünk Consuegrába és beöltöztem a tipikus díszmanchegoba, amiben a többiek táncolnak. Senki nem tudta, hogy a városban vagyok, ahogyan azt sem, hogy beöltözve fogok megjelenni, hogy meglepjem őket.

A meglepetés tökéletesen sikerült, annyira, hogy utána én lepődtem meg. Teljesen nyugodtam sétálgattam velük, amikor közölték, hogy áljak be velük a menetbe, ami a főtérről a templomba vezetett, ahol a Fehér Szűznek rendeztek megemlékezést. A menetben a csoport, egy zenekar és a helyi méltóságok vonultak. Gondoltam, ennyi, bemegyünk a templomba és szépen kiállok oldalra. Hát persze, hogy nem… Velük mentem az oltárig, ahol együtt énekeltünk, aztán a tánc közben felmentem az oltárhoz a zenészek mellé, hogy onnan nézzem, mi történik. Nem egy furcsa arckifejezéssel találkoztam, ami elárulta, hogy nem kevesen vannak azok, akik nem tudnak hova tenni. Sok barna ismert táncos között egy szőke ismeretlen. Nagyon vicces volt.

Az estét a csoporttal töltöttem. Elmentünk vacsorázni, aztán 2 helyen táncoltunk le mindenkit a parkettről. Felköszöntöttük az egyik táncost is, akinek épp születésnapja volt, aztán jól meg is táncoltattam. Elég mókásra és hosszúra sikeredett az este. J