2012. szept. 12.

Fantasztikusan elaludtam, mert az új spanyol telefonomon nem jól volt beállítva az idő. Ebből kifolyólag rohanás volt a délelőtt, hogy elérjem a buszom Consuegrába. Gyors reggeli és az életmentő kávé után nekiültem a Don Quijote de La Manchának, amíg vártam a buszt.

Consuegrába ismét úgy érkeztem, mintha hazamentem volna. Mielőtt találkoztam volna Andrés-szel és családjával, leültem olvasni a város parkjába. Varázslatos a sok madár és a zöld környezet egy jó könyvvel.

Legnagyobb meglepetésemre Luis is Paulával jött, hogy együtt menjünk hozzájuk. Ez azért meglepő, mert annak idején nem nagyon beszélgettem Luis-szal csak a szüleivel és a testvérével, Paulával. Nagyon-nagyon jó volt újra látni őket és újra „otthon” érezni magam. Igaz, mire odaértem már megebédeltek, de voltak olyan kedvesek és leültek velem enni. Nagyon jól esett beszélgetni. Tényleg otthon éreztem magam. Mindig elvarázsol a közvetlenségük és az, ahogyan viselkednek velem szemben. Semmi megjátszás, semmi mű, olyan mintha én is egy gyermekük lennék, és még lehetnék is. Az embernek az ilyen pillanatok mindennél fontosabbak, mikor távol van minden szerettétől, hisz így kevésbé érezzük magunkat lógva a levegőben. J

Az egész délutánt együtt töltöttük és sokat beszélgettünk. Sajnos nem tudtam ott maradni, de már attól boldog voltam, hogy velük találkozhattam és a délutánt együtt töltöttük.

Az este elszabadult. Nem sokkal azután, hogy hazaértem elindultunk a városba Olivérrel, Maitével és Juanjóval. Tettünk egy kört a városban, mert kivételesen ki volt világítva annak ellenére, hogy csak hétvégén szokták. Később megtudtuk a biztos uraktól, hogy a SEAT Toledo legújabb modelljét mutatják be az este, ezért van kivilágítva az egész város és az összes épület. Ekkor vesztünk el. Beültünk egy bárba, hogy megigyunk egy pohár sört… Aztán jött a következő bár, egy feles tequila, még egy sör… Tánc és sok-sok nevetés! Az estét Estela Raynolds videókkal koronáztuk meg… J