2012. aug. 23

Szerencsére a csütörtöki napunkat nem kellett egész nap a suliban tölteni. Az utolsó óránk elmaradt és helyette, Miguellel, akiről kiderült, hogy arab filológiai diplomával rendelkezik, elmentünk egy hagyományos arab házba, a jelenlegi Arab Tanulmányok Központjába, és egy régi, nagyon jó állapotban lévő arab fürdőbe.

Az arab ház, Casa Morisca, egy olyan építmény, ami az arab időkből maradt meg és azok a családok éltek benne, akik a Reconquista után itt maradtak katolikus fennhatóság alatt. Jellegzetességei tipikusan megmutatkoznak. Egy arab ház kívülről semmit nem mutat, hiszen az csak védelemre szolgál, kicsi ablakok, egyszerű, erődszerű falak. Belül van az igazi kincs. Egy ilyen házban akár több család vagy több generáció is élhetett, ez egy gazdagabb családé volt, így alapvetően nagy épületről beszélünk. Üdvara legalább kétszer akkora, mint maga az épület és a tipikus arab elemeket mutatja, a paradicsomhoz hasonló nyugodt világot. Az araboknak a ház a nyugalom szigete volt és mindig úgy rendezték be, hogy gyakorlatilag semmiért ne kelljen messzire menni. Ezért van a nagyobb házaknak saját víztározójuk, amibe az a csatornarendszer viszi a vizet, amit a minap láttunk Víznar hegyei közt. Ennek érdekessége, hogy tisztántartására teknősöket alkalmaztak, hisz ezek a kis állatok megették a nemkívánatos, emberek számára nem túl jó hatású bogarakat, élősködőket. Kifejezetten ezzel foglalkozó állás is volt a régi időkben. A következő fontos rész a gyönyörű, tipikus arab építészeti stílusjegyekkel feldíszített ház mellett a kert volt, ami manapság díszítő funkciót lát el, ám a régi időkben sokkal inkább praktikus funkciója volt. Egy arab kert fontos ismérve, hogy nincsenek benne felesleges dolgok, mint például virágok, amik csak díszítenek és bogarakat vonzanak, de hasznuk nem sok van. Egy autentikus kert teli volt aromás növényekkel, fűszerekkel és gyümölcsfákkal, amik biztosították a ház szükségleteinek kielégítéséhez szükséges termésmennyiséget.

Még egy érdekesség, amit eddig nem tudtam, hogy az arab nők is a házakhoz hasonlóan viselkednek. Az utcán talpig felöltözve járnak és nem mutatnak kifelé semmit. Viszont amint belépnek a ház udvarára, a csador lekerül róluk és ugyan olyan nők, mint manapság a keresztény, divatot követő „fashion” nők.

A meglátogatott arab ház után a szembe lévő Carmenre hívta föl a figyelmünket Miguel. Ez a ház a Carmen de la Victoria, ami jelenleg a Granadai egyetem tulajdonában van és számtalan alkalommal feltűnik a „La luz prodigiosa” című, kedden látott filmben. Az épület és a kert csodálatos, nem mellesleg gyönyörű, zavartalan kilátás nyílik az Alhambrára.

Következő úti célunk az arab fürdő a Bañuelo volt, ahol én már a szombati napon jártam. Mivel már láttam, így nem mentem be, viszont Miguel előadását végighallgattam az előtérben. Aki nem tudná, az arab fürdők restaurálás alatt állnak, hisz második Fülöp ideje őta feledésbe merültek. Maga a hely elég egyszerű oszlopcsarnokokból áll, melyek teteje teljesen fedett és kis, párátlanításra használatos lyukakkal van tűzdelve. Olyan, mintha a csillagos eget látnád. Három terme van, a hideg, a langyos és a meleg vizes terem, melyek ilyen sorrendben követik egymást a vetkőző/várakozótól egészen a vizet és a meleg gőzt biztosító szeparált helységekig. A fürdök funkciója a testi-lelki megtisztulás, ami a muzulmánok számára rettentő fontos volt. Emellett közösségi helyként funkcionált, amit a rómaiaktól vettek át. Ide jártak beszélgetni, kikapcsolódni, kicsit wellnessezni. A nők, egyesek szerint, a saját idejükben arra is kitértek, hogy ki lehet megfelelő feleség a fiuk számára.

A szervezett program után szabadjára lettünk engedve. Mi, Viki, Ola és Én, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk ebédelni és megiszunk valami hideg frissítőt. Amellett az étterem mellett döntöttünk, ahol először ettünk Vikivel. Nem csalódtunk a kaja isteni volt. Én Gazpachót, míg a többiek pizzát ettek. Ebéd közben kicsit jobban megismerkedtünk egymással és beszélgettünk a terveinkről, politikáról, zenéről és a nemrégiben történt oslói robbantásokról és mészárlásokról. Ola 200 méterre volt a robbanás helyszínétől és épp egy vendége volt, amikor meghallották a robbanást. Elmondása szerint hatalmas volt a pánik és a fejetlenség. Kicsit úgy tudom elképzelni, mint a szeptember 11. utáni videók filmkockáit, ahol kb. a világvége hangulat uralkodott.

Délután siestára hajtottuk fejünket, mert elég keveset aludtunk és tudtuk, hogy következő este grillezésre vagyunk hivatalosak az iskola többi tanulójával együtt.

Este a szabadban vacsoráztunk a hangulatos kis udvarunkon a nem éppen tisztának mondható halastó mellett, viszont az annál inkább szebb naplementében, gyönyörű kilátással. Nagyon sokat és nagyon kellemesen beszélgettünk Vikivel, sok témát érintettünk, aminek nagyon örültem. Nem gondoltam volna, hogy ennyit fogunk beszélgetni, hogy ennyire éretten gondolkodik és ennyire megtaláljuk a közös hangot. Gyakorlatilag nem is vártam semmit, mivel nem nagyon volt alkalmam megismerni, de mióta együtt lakunk, azóta nagyon kellemeset csalódtam benne és igazán örülök, hogy ismerem.

Az este többi részét egy SMS határozta meg Olától és Marcótól, akik a városba invitáltak bennünket. Persze, hogy nekünk sem kellett több, rendbe szedtük magunkat és irány le a városba, hogy megigyuk a maradék egy üveg sörünket. Megint csak jót beszélgettünk és kellemesen töltöttük el az időnket. Kettőre sikerült ágyba kerülni, de, ahogy az reggel kiderült, nem aludtunk túl jól. Lehet azért, mert felzaklatott minket az a történek, amit Rebecáról mesélt az egyik tanárunk, aki egy az iskolánkban 200 éve élt nő, aki még mindig ott kísért a termek között. Ki tudja. Ezen a héten túl sok paranormális jelenségről és szellemekről beszéltünk az órákon és egymás között is.