2012 aug. 25.

Jelentem, MEGÉLTEM AZ ELSŐ MÁSNAPOSAN KELÉSEMET… Senki ne gondoljon rosszra, ennél sokkal rosszabbul is voltam már. De Istenem, hát jól sikerült az előző esti buli, és ezek a dolgok ilyen konzekvenciákat vonnak maguk után.

Egy órakor buszra szálltam Granadában, miután 20 percet vártunk egy nyomi jegyre, mert csődöt mondott a számítógépes rendszer. Tehát buszra szálltam Jaén felé. Ebben az évben a Gyöngy Nemzetközi Folklórfesztiválon, szintén tiszteletemet tettem, mint tolmács. Idén a Lola Torres jaéni csoportot volt szerencsém vezetgetni. Mondanom sem kell, gondolom kitaláltátok, hogy azért szálltam buszra, mert meglátogatom őket. Nem voltam még Jaénban, és úgy nagyon Andalúzia ezen felén sem. A látvány elképesztő volt. Nem bírtam és nem is akartam aludni a buszút alatt, mert gyönyörű helyeken mentünk keresztül. Ha olvastátok az első bejegyzést, akkor emlékeztek, hogy miket írtam az olívaültetvényekről. Ez esetben a helyzet ugyan ez volt. Ugyan olyan fura volt, mint felülről, de hihetetlen volt, hogy mekkora területen telis-tele ültetvényekkel, amíg a szem ellát. Szenzációs! A másik, hogy az olajfák a hegyeken a leglehetetlenebb helyeken is megtapadnak, mintha teljesen természetes volna, hogy egy egyenek sziklafalon olajfa nő… Autópályán mentem végig. Mivel ez gyors közlekedést biztosít és ehhez viszonylag légirány kell, így sok helyen, ahogy Magyarországon is, átvágtak dombokat. Végig hegyek között mentem, amin ültetvények voltak. Ha nem volt rajta növény az ezek miatt az átvágások miatt volt. ezeken a helyeken, nem úgy, mint otthon, hogy csak rögöket látsz például Székesfehérvár felé, tisztán látszanak a felgyűrt talajréteget. Gyönyörűen kirajzolódik, hogy milyen kőzetek vannak a földben, és hogy miben gyökereznek az olajfák. egyes helyeken olyan volt, mintha víz hullámozna, másutt tisztán látszottak azok a csatornák, ahol a talajvíz feltört anno. Másutt színes volt. Mivel alapból minden sárga vagy barnás, zöld, de abból is a sötétebb, szürkés, így nagyon kitűnt a hegyek közül. Általában vörös, vasoxid miatt megfestett rétegek váltakoztak, zöldeskékesszürke J vonalakkal. Jaén közelébe érve olyan helyeken mentünk keresztül, ahol hatalmas sziklaszirtek magasodtak az autópálya fölé és úgy tűnt, mintha mindjárt ránk dőlnének. A magas hegyek csúcsai közül kirívott pár olyan kőzettömeg, amik leginkább az építkezés után megmaradt, az ablakok mellett kibuggyanó púrhabra emlékeztettek. Olyasmi sötét sárga színük volt és fekete vízlefolyások tarkították. Itt a hegyek tényleg hegyek, és a mezők tényleg mezők. Minden olyan nagy, magas, elterülő. Nekem, aki egy kis országból jöttem és a legmagasabb pont 1014 méter, egy 2000 méter felett lévő vár hihetetlen látványt nyújt. Igaz, voltam már magason, de az csak 1600 méter volt és közel volt a többi hegy, így nem tűnt olyan nagynak, de itt, ahol elég nagy táv van egyes hegyek között, vagyis szélesek a völgyek, ez jobban érvényesül.

Tehát az utam így telt. Nézelődtem és ámuldoztam a táj szépségén. Miután megérkeztem Pedro, a Lola Torres egyik vezetője és a családja már vártak rám a pályaudvaron. Mindegyikük nagyon csinos és iszonyat jószívű, aranyos emberek. Pedro hasonlít apára, így mindig olyan fura vele beszélnem, igaz, jellemben egyáltalán nem összehasonlíthatóak, de külsőre igen. Ő is magas, szakással, kicsit nagyobb orra van és nagyon zömök, erős testalkata. Ana egy tündér, Ő Pedro felesége. egy kéttannyelvű iskolában tanít és Ő is táncol, ahogy a férje. Őket már ismertem a fesztiválról, de a gyerekeiket még nem. Sergio a 15 éves fiuk, aki focizik és testneveléstanár akar lenni egészen kicsi korától. Nagyon kis jóképű srác. Kedves és Ő is tisztelettudó. Tipikus spanyol kamasz. Kicsit hasonlít Carlosra, akit tavaly ismertem meg Consuegrában. A másik Ana, a 11 éves kislányuk, aki egy cserfes kis teremtés. Ő is táncol, és nagyon hasonlít Julira, az egyik kedves ismerősöm, Matyi húgára, akivel a gyermek megfigyeléses munkámat csináltam az egyetemre. Igaz, hogy nem sokat beszélnek, de nagyon szimpatikus mind a kettőjük. Remélem, hogy ez alatt a 2 nap alatt amíg vendégül látnak, kicsit jobban összebarátkozunk.

Miután felvettek az állomáson, elvittek a közeli hegyekbe, egy gyönyörű étterembe, ami a Balkon nevet viseli. Nem éppen véletlenül. Egy csodás csúcson van, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a völgyre és a hegyekre. Nagyon kellemes kis hely. A teraszán ettünk, így úgy éreztem magam, mint egy kilátóban, hiszen nagy ablakokon keresztül rá lehetett látni az egész vidékre. Pedro és Ana több fogást is kértek, hogy egy kicsit belekóstoljak a helyi ízekbe. Olyat is kértek, amit már ettem, de mivel ez Andalúzia, és persze Jaén, így teljesen máshogy csinálják. A fogások, amiket ettem:

Morcilla y chorizo: Ez egy kolbász és hurka vegyes tál. Az érdekessége, hogy a kolbászban sokkal nagyobbra hagyott darabok vannak és a hurkát feketére átsütve tálalják, és egy szem rizs sincs benne, helyette hagymával keverik össze a tölteléket.

Pipirrana: Ez egy nyári friss előétel olajból, paradicsomból, zöldpaprikából, tonhalból és tojásból. Nagyon friss és ízletes étel. Kenyérrel tunkolva pedig egyszerűen mesés.

Croquetas: kis húsos krokettek, amiket már Magyarországon kóstoltam Carlos jóvoltából, aki egy zaragozai Erasmusos csoporttársunk volt. Ez is annyira finom volt, mint az övé, ebben ugyan volt sonka is, amiért annyira nem vagyok oda, de nem hagyott kívánnivalót maga után.

Solomillo con salsa de la Sierra y con patatas: Ez a disznóhús, amit natúran megsütnek és egy elég intenzív ízű barna mártással tálalnak, és burgonyával.

Patatas a la Pobre con huevos: Ez egy krumplis tojás, amit nem egyben sütnek meg, hanem külön, de egyben tálalják. A krumpli inkább főtt, mint sült, ugyan úgy, mint a tortilla de patatas alapja csak épp ez mindig hagymás. Aztán ráteszik a két tükörtojást.

Isteni finomakat és elég sokat ettünk, amit egy sörrel kísértünk le, illetőleg egy kávéval, és koccintás képen, almaborral fejeltünk meg.

Utána elmondták, hogy a nyári időszakban senki nem lakik Jaén városában. Mindenki a saját kis közeli hegyekben lévő nyaralójában van, így ők sem tesznek másképp. Így jelenleg most itt lakok. Ezek olyan üdülőfaluk, amik mind egy hídról kapták a nevüket, így az összes Puente kezdetű. Ez azért van így, mert a várost körülvevő folyókon számos hidat építettek az idők során és a népesség ide tömörült, mint ahogy ezt tudjuk, hisz itt anno a Középkorban volt lehetőség kereskedni és nagyobb volt a közlekedésre való lehetőség.

A nyaraló, ahol laknak nekem szinte luxus számba megy. Hogy őszinte legyek nem is vártam mást. Nagyon szép és nagyon modern. Van medence, 2 fürdő, 3 szoba és szuperfelszerelt konyha és egy olyan kert, hogy leesett az állam. Akár a filmekben. Nem csodálkozom. Pedro egy elektronikai cégnél dolgozik, abban meg ugye van üzlet.

A szobám az alsó szinten van és valószínűleg valami délutáni tanulós, játszós szoba lehet. Itt van egy rakás dolga Anának és a gyerekeknek, meg céges papírok. Egy szintetizátor és a számítógép. Nagyon kis hangulatos. Minden lila vagy mályvaszínű.

 Délután egy kis siesta után bementünk a városba a Puente Tablában lévő nyaralóból. Felvittek a város fölé magasodó várba, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt. Innen a Santa Catalina várból belátni a megye felét. Mesés, főleg, hogy gyönyörű hegyek és olívaültetvények veszik körül a várost. Tettünk egy kört a vár látogatható részében, azért mondom így, mert gyakorlatilag az egész nyitva van, csak épp restaurációs munkálatokat végeznek, így nem minden torony volt nyitva. Az egyik torony nagyon érdekelt volna, de sajnos azt sem lehetett megnézni. Ez azért érdekes, mert a legenda szerint ide zártak be egy hercegnőt, aki halála után visszajárt kísérteni a várba. Azt mondják, hogy a vár egyik részében kialakított hotel egyik szobájában még ma is fel-feltűnik. A hegy csúcsának legnagyobb kiszögellésén egy hatalmas fehér kereszt van, ahonnan igazán lenyűgöző a kilátás. Belátni a város történelmi központját és a legfontosabbat, a spanyol reneszánsz első remekművét, a jaéni katedrálist. Miután egy pillanatra madártávlatból merenghettem a város szépségein, lementünk a város központjába. Megnézhettem, igaz csak kívülről, a palotákat, templomokat és a történelmi jelentőségű házakat, amik régi palotákból vannak kialakítva és hordozzák az arab jelleget vagy épp a hamisíthatatlan katolikus királyok stílusjegyeit. Nagy gonddal viseltetnek a történelmi értékek megóvására. Erre nagyon jó példa maga a katedrális. Az épület lenyűgöző. Pár éve a történelmi örökség része és ezért sok korlátozást és átalakítást eszközöltek a város központjában. Korlátozták a forgalmat, csak a buszok és azok a járművek léphetnek be ebbe a zónába, akik vagy ott laknak, vagy valami fontos dologból kifolyólag van belépőkártyájuk. Ez biztosítja, hogy a forgalom ne akadályozza a homlokzat zavartalan látványát. Ugyan ebből a célból kellett kivenni azokat a fákat és szökőkutat, amik a téren a katedrális előtt voltak. A szökőkutat nem állították fel máshol viszont a fák, több száz éves múltjuk miatt és azért, mert a város lakossága aláírást gyűjtött, elköltöztették őket, különböző parkokba.

A katedrális mögött leültünk egy nagyon kis hangulatos bárba, hogy megigyuk az első esti sörünket és megegyük a hozzá járó tapas-t. Aztán lementünk a város újépítésű negyedébe, ahol már vártak minket a csoportból páran, hogy felavassuk Pacopepe, az egyik gitáros, új lakását. Hát, ott is a mennyekben voltam. Nagyon jó fej emberek, finom kaják, sör és sok nevetés, na meg új ismeretség. Ami meglepett, hogy egyfolytában jöttek új emberek, azt hittem már sosem állunk meg. J a Végén kb. 15-20-an is voltunk, akik megfordultunk a lakásban. Nem csoda hisz a lakás is nagy, a terasz meg kb. ugyan akkora.

Szóval nagyon jól érzem magam és megtesznek mindent, hogy ez így is maradjon. Kíváncsian várom, hogy hogyan alakul a grillezés, amit vasárnapra terveztek. J