2012. aug. 26.

 A szombati elég mozgalmas nap után vidáman ébredtem vasárnap. Gyakorlatilag a család fele aludt. Vagyis a gyerekek. 10 óra körül asztalhoz ültünk a szülőkkel, hogy megreggelizzünk. Tipikus spanyol reggelivel fogadtak. Rövid kávé, narancslé és édes sütemények. Miután mindenki megette a sajátját, Pedro elindult, hogy beszerezze a hiányzó alapanyagokat a grillhez. Mi, az anyukával addig felébresztettük a srácokat és érdekes pedagógiai és történelmi fejtegetésbe kezdtünk. Hasznos információcserére sosem szabad sajnálni az időt. Mindig tanul az ember. Kicsit betekintést nyertem, hogy a spanyolországi iskolák hogyan is működnek, miket tartanak fontosnak és mivel nyerik el a gyerekek figyelmét és azt, hogy könnyen tanuljanak. A recept egyszerű, mindig lepd meg őket, mindig legyen motiváció, interaktív foglalkozás és olyan kívülálló ember, aki prezentál egyes témákban, mint például egy biológus, aki a természetvédelem fontosságát ecseteli egy erdei séta alkalmával, miközben az ibér hiúz nyomában járnak. Szenzációs lehet.

Egy körül elkezdtek szállingózni a meghívott emberek. Ettől a ponttól folyamatos volt az alkoholszolgáltatás. J A grill 11-ig tartott, azt hiszem, nem kell taglalnom, hogy mennyi pia fogyhatott el, ha a végére kb. 30-an fordultak meg a fantasztikus medencés grillparty-n. Egész délután szólt a zene, beszélgettünk, nevettünk, táncoltunk, pancsoltunk. Megismertem új embereket a csoportból és isteni süteményeket és sült húsokat ettem. Persze ezeket általában otthon nem eszem meg, de azt hiszem, kezdem őket megszokni.

Az este csúcspontja én voltam, de nem akárhogy. David, az egyik táncos, amikor Magyarországon jártak, beöltözött cigánylánynak, az édesanyja flamenco-ruhájába. Mesésen nézett ki. Elhintettem, hogy milyen mókás lenne ez rajtam. Neki sem kellett több… Eltűnt egy órára és egy piros táskával ért vissza. Hát persze, hogy a ruha és a kiegészítők voltak benne. Mivel már nem voltam szomjas, így nem kellett sokat győzködni… Igen, én is „gitana” lettem egy fél órára. Igazán mókás volt mindenkivel fotózkodni, de hamar le kellett vetnem a dolgot, mert Elena, az egyik kislány halálra rémült tőlem… Pedig nem is voltam csúnya. J Lényeg, hogy ismét Gergő lettem.

Nem sokkal később leültünk vacsorázni. Mindenki az asztal köré a fényre gyűlt és egy jóízű beszélgetés mellett, elfogyasztottuk a maradékot. Szó se róla, a kedvencem a sült almeríai kolbász volt, amiből meglehetősen sokat ettem. Lourdes, az egyik táncos lány a vacsora közepén felkelt az asztaltól és bement a házba, Elena azt hitte, hogy megint én vagyok és szegény ismét halálra rémült. Hogy kompenzáljam a helyzetet belevetettem magam a medencébe, hogy lássa, hogy tényleg nem én vagyok és beszélgettünk egy kicsit. Tündér egy teremtés, szőke fürtökkel. Igaz, nem ő volt a kedvencem, hanem Nono, az énekes lánya. egy valóságos ékszer a kis Natalia és nagyon intelligens, és persze már most énekel, mint az apu.

Miután elmentek és összepakoltunk a kertben, hullaként estem az ágyba. Hajnalban azonban felébredtem, mert sajnos a sok almeríai kolbász nem túl könnyen emészthető étek, főleg nem este… Egy óra alvás nélkül, de hál’Istennek, elmúlt. J