2012. aug. 24.

A pénteki napomról szóló beszámolómat egy helyesbítéssel kezdeném. Keddi estémet nem pontosan írtam le. Ez azért fontos, mert egy olyan helyet hagytam ki a felsoroltakból, ami elég szokványos érdekesség Granadában. Ez egy tetería. A calle de las Teterías egy fontos látványosság Granadában. A tetería szó teaházat jelent, nagyjából. Arab maradvány, aminek dekorációja és enteriőre a tipikus arab mintát követi. Nagyon színes és csillogó, anyagokkal dekorált és alacsony asztalok, illetőleg babzsákfotelek vannak benne. A keddi záró helyünk egy ilyen volt. Több diákkal, akikkel iszogattunk, kimentünk a városba és itt fejeztük be a kis körutat. Egyesek teát, mások limonádét fogyasztottak, míg néhányan vízipipáztunk. Az epres dohány azonban nem olyan volt, mint otthon. Sokkal intenzívebb és sokkal vízgőzösebb volt a szippantása. Nagyon hamar elérte a kívánt hatást és, akik nincsenek hozzászokva, mint ahogy én sem, elég furán éreztük magunkat. Olyan volt, mintha istenesen betéptünk volna, holott közel s távol nem volt egy gramm marihuána sem. Lényeg a lényeg, hogy még egy tipikus hellyel gazdagabb lett a gyűjteményem és ezt is ajánlom mindenkinek, aki ilyen helyre látogat.

Maga a pénteki nap elég unalmasan telt. A suliban alig voltunk, és így összevont csoportokkal dolgoztunk. Szerencsémre modern zenével foglakoztunk, így én is tudtam mutatni egy kicsit olyan dolgot, amit a többiek nem ismertek, sőt, még a spanyolok sem, holott az országukban zenélő bandáról volt szó. Ska-p-t mutattam nekik. Nagyon tetszett mindenkinek és jót derültünk a Legalización című hatalmas opuson. Eszembe jutottak azok a próbák, amikor még a zenekarral ezeket a stílusú zenéket próbáltunk. Nagyon jó emlékek jöttek elő és megtisztelve érzem magam, hogy annyi jó zenésszel voltam kötülvéve, annak ellenére, hogy én nem éreztem magam annyira pronak zenészként.

A délután csendesen telt. Viki siestázott egy kicsit én pedig befejeztem a blog hiányzó bejegyzéseit. 5 előtt elindultunk, hogy felkeressük azokat a használtkönyves-boltokat, amiket Esperanza ajánlott nekünk. Egybe sikerült eljutnunk, ahol másfél órát bogarásztunk a számtalan szebbnél-szebb könyv között. Sajnos nem mindegyik volt baráti áron, de volt jó pár, amiért érdemes visszamenni. Nem vettünk végül egyet sem, mondván, hogy van még 3 cím, amit szintén meg akarunk nézni. Aztán gyorsan elmentünk vásárolni, mert este 9-re hivatalosak voltunk egy grillezésre és már 7 óra volt. Bevásároltunk a kirándulásainkra, és uzsgyi haza. Igaz, hogy késtünk, mert a város látképe naplementében utánozhatatlan, és muszáj volt fotózni, de nem késtünk le semmit.

Alig volt még ember, aki volt vagy medencézett, vagy a grilleket készítette elő. Szépen lassan megérkezett mindenki. Időm nagy részét Miguel barátnőjével, Aurórával töltöttem és nagyon jól elbeszélgettünk, aztán énekeltünk és persze sangríát és sört ittunk. Kicsit később megismertük Nadeg és Barbara, a két csoporttársunk barátait, Nicolát és Rafát, aztán nekiláttunk enni. Evés közben észrevettem, hogy Viki Krisztinával beszél, akiben kellemeset csalódtunk. Ő az egyik londoni diák barátnője, aki erdélyi magyar, de 3 éves kora óra nem lakik ott, először Svájcba, aztán Brüsszelbe költöztek, és így inkább francia ajkú lány lett. Ettől függetlenül gyönyörűen beszél magyarul és elég sokat nyaral nálunk. Az este, megfelelő mennyiségű szomjoltó után a medencében folytatódott, ami nem volt éppen meleg, de bizonyos pohárszám után igazán mindegy. Jót szórakoztunk. Mielőtt befejeztük volna a bulit, Ola megmutatta a ház külön marihuána gyűjteményét. Úgy kell elképzelni, hogy egy 5 lakásos ház mögött 2 szintes udvar van, ami a városra néz, a legalsó szinten van egy medence és egy grill, ez mellett egy eltolt, még lentebbi szinten van egy kis konyhakert, amiben 2 hatalmas „maceta” egész marihuána bokor van. Nem kell mondanom, hogy az egész udvar attól szaglott. Szerintem azé lehet, akinek a felső udvaron van lakása. Tipikus hippi berendezésű teraszából következtettem erre. Olyan, mint egy kirakodóvásár. Teli van mindenféle szélforgóval, lámpákkal, lampionokkal és ülőszőnyegekkel. Simán el tudom képzelni, hogy délutánonként ott tolják a spanglit.

Ehhez a naphoz túl sok kulturális dolgot nem tudtam csatolni, de elég kulturális esemény volt a grillezés. Sőt, kultúr-sokk, hiszen minden nemzetiség jelen volt és elég multi-kulti lett a party. J