A Barátok

Valladolid, Portó, Toledo és Consuegra

Lassacskán kialakultak szépen a kis baráti klikkek. Nem éppen tetszik, hogy kissé szeparáltan élünk, de próbálok rajta javítani. A mag, Federica, Marghe és Soma mindig velem van és együtt hülyülünk. Erre nagyon jó példák a különböző összejövetelek és utazások. Minden nap találkozunk és iszunk egy kávét vagy együtt vacsorázunk vagy együtt megyünk bulizni. Szervezünk nemzetközi ebédeket, spontán napizást, együtt sportolást vagy játszást, amit nagyon élvezek, mert sokat nevetünk és sokat épít a csapaton. Nagyon jó emberekkel vagyok körülvéve és ez jó érzéssel tölt el. Már a nyaralást is tervezzük és lassan az egész famíliát megismerjük.

Eddig 3 nagyobb úton voltunk, amiből kettőt mi szerveztünk.  A valladolidi kirándulás (Spanyolország Kasztília és León tartományának fővárosa) az erasmusos kirándulásokért felelős egyesület neve alatt futott. Jól éreztük magunkat, de maga a város nem varázsolt el annyira, hogy azt mondjam: ááááááááá, de szép. Vannak épületek, semmi kétség, de nem elég otthonosan történelmi a hangulata nekem.

Portó volt az első nagy falat, amit szerveztünk a spanyol nemzeti ünnep miatti hosszú hétvégére október 12-én. Az utat gyakorlatilag ajándékba kaptam a többiektől, amiért nagyon hálás vagyok, és azt jelenti, hogy tényleg fontos az, hogy együtt legyünk és én is a kis családba tartozom. 6 órás buszút után bejártuk az egész várost és találkoztunk két ex tanárunkkal. Soma egy szegedi lektorra, Danival én pedig a szeretett Vanesánkkal, akit a tavalyi évben bocsátottak el az egyetemről, mert megvonták a támogatást a lektorátustól, ami elég szíven ütött minket, főleg engem, akit a kezdetektől tanított és együtt kezdtük el a színjátszó kört a tanszéken. Első este, ahogy azt kell a folyó mellett vacsoráztunk, valami mesés kilátással, finom étellel és jó borral, ami persze nem volt 2 forint. Másnap bejártunk mindent világosban is. Voltunk egy kis piacon, ami elvarázsolt minket, vettünk pár könyvet és ruhát, öcsémnek ajándékot. Életemben először Portóban, miután lementünk az óceán partjára a régi villamossal, megmártottam a praclijaimat az Atlanti Óceánban. Igazán elgondolkodtató volt ott végignézni a naplementét és kagylókat, meg rákmaradványokat gyűjteni, mint a filmekben. Az estét természetesen a hatalmas bulizó embertömegbe torkollva végeztük. Sikerült nagyon olcsón, finom piát venni és tisztességesen megadni az éjszakának, ami jár. J Az utolsó nap a folyó másik felén jártunk és csodás kilátás mellett ebédeltünk, majd a kikötők egyikén ülve néztük a sirályokat, a vizet és azt a hihetetlen mennyiségű halat, ami benne úszkált. Mesés élmények és anekdotás születtek. Nagyon élveztem és a város is nagyon tetszett. Kicsit Budapest alternatív feelingje volt, mai nagyon bejött, olyan hihetetlen egyedi.

Toledóban és Consuegrában a hétvégén voltunk október 27-től 29-ig. Most volt a barátaim 50. néptánc fesztiválja, ahonnan sem én sem Zsófi, a gyöngyfesztiválos tolmácstársam sem hiányozhatott, így egy jó kis hétvégét töltöttünk el. Megnéztük Somával, Fefével és Merghival Toledót és Consuegrát, baromkodtunk és művészkedtünk a fényképezőgéppel. Eltátottam a szám az idei fellépő csoportoktól és attól, amit a színpadon rittyentettek. Az extremadurai csoport nagyon tetszett és gondolkodtam azon, hogy jó lenne, ha el tudnánk őket hívni Gyöngyösre, a mi fesztiválunkra. Majd meglátjuk, hátha. Nagyon jó volt ismét találkozni a barátaimmal és azt a szeretetet érezni, amit tőlük kapok. Consuegra már csaknem a második otthonom és Andrés, aki a lakhatást biztosítja nekünk olyan mintha a családom lenne. Nagyon sokat tanulok ott és nagyon sokat tapasztalok. Mindig nevetés és hülyeség a vége, annak ellenére, hogy szívom magamba a folk-tudást. Az utazás történetét első este épp illuminált állapotban sikerült megalkotni. Betértünk egy bárba, ahol a gyerekek a vasalódeszkával és hasonló lehetetlen dolgokkal játszottak. Már itt fennakadtunk, mert ugye ez spiccesen amúgy is viccesebb. Aztán naivan kikértem a kis csípős szószos burgonyámat, ami annyira csípős volt, hogy alig bírtam enni a szószból, még jó hogy külön kértem. A harmadik etap a röhögésben és kiakadásban akkor jött, amikor 9 euró 50 centet fizettem a kis sült krumplimért. Amire persze azt hittem, hogy a legolcsóbb lesz és azért kértem. A többiek komplett szendvicseket sonkával és hamburgereket gyűrtek magukba 5 euró 50 centért. A barátaim közölték, hogy az a hely drága és amúgy is guirinek (külföldinek) néztek és ez plusz egy ok, hogy többet számoljon fel nekem. Hát szó se róla meglehetősen kiakadtam…